2019.10.09. Italiano
Egy amerikai tanulmány szerint ragadozók közelében úgy védelmezik kicsinyeiket az északi simabálnák nőstényei, hogy "suttogva beszélnek" hozzájuk.
Sok bálnafaj felnőtt egyedeire nem lesnek ragadozók a vízben, mert a testméretük elrettenti őket, kicsinyeikre azonban sokkal gyakrabban vadásznak - írja a phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál. Az eredetileg a Biology Letters című tudományos folyóiratban közölt kutatás szerint az amerikai Syracuse-i Egyetem tudósai mikrofonokat erősítettek északi simabálnákra (Eubalaena glacialis), hogy hangadásaikat rögzítsék.
A simabálna súlyosan veszélyeztetett faj,
nagyjából ötszáz példány éldegélhet még belőlük. A kutatók azt találták, hogy az anya-borja
bálna párosok csökkentették az erős, messze hangzó kiáltásaik számát a fiatal egyedekhez és a vemhes nőstényekhez képest, viszont a többiekhez képest
gyakrabban kommunikáltak nagyon halk hangokon.
A simabálnák kiáltása általában körülbelül egy kilométerről hallható, a "suttogás" csak mintegy száz méteres körzetben. "Ezek az alacsonyabb amplitúdójú hangrezgések csökkentik a kockázatot, hogy ragadozók hallgassák ki őket, de lehetővé teszik az anyaállat és kicsinye közötti kommunikációt" - olvasható a tanulmányban. A bálnákra vadászó ragadozókról úgy vélik, a zsákmány által kiadott hangok alapján találnak az áldozataikra, mivel a vízben általában rosszak a látási viszonyok.