2019.12.04. Italiano
Guillermo Campitelli pszichológus-tudós, habár kitűnően sakkozik, hiába tölt rengeteg időt a gyakorlással, úgy érzi, sosem lehet igazán jó.
“Nem vagyok olyan kiváló sakkozó, mint szeretnék. Mások sokkal kevesebbet gyakorolnak, mégis ügyesebbek nálam” – vallotta be a tudós, aki hozzátette, régóta foglalkoztatja, miként lehetséges ez. Campitelli és Fernand Gobet, a brit Brunel Egyetem professzora ezért nemrég közös kutatásba kezdett. Úgy találták – egy argentin sakkozókat vizsgáló felmérés alapján -, hogy a gyakorlat valóban fontos. Az összes sakkozó ugyanis, aki mesterré vált, legalább háromezer órát sakkozott ahhoz, hogy elérje ezt a magas szintet.
“Ez egyáltalán nem lepett meg minket,
egy pszichológiai elmélet szerint ugyanis minél többet gyakorolunk a sport, sakk vagy éppen zene területén, annál jobbak leszünk. Mégis vannak, akik ugyanezt a szintet lassabban, csak harmincezer óra után érik el, vagy éppen soha” – magyarázta a kutató. A tudósok ezért úgy gondolták, hogy kell lennie valamilyen más teóriának is, ami megmagyarázza, mitől válunk jobbakká a zenében vagy éppen a sakkban. Az egyik ilyen feltevés szerint ez a magasabb IQ szint lehet. A kutatók ugyanis felfigyeltek arra, hogy azoknak a gyerekeknek, akik sakkoznak, az IQ szintjük is magasabb. Bár az IQ tesztek megbízhatóságáról manapság is folyik a vita, Campitelli szerint lehetséges, hogy mégis van összefüggés. Úgy gondolja, hogy valószínűleg azok a gyerekek kezdenek el sakkozni, akiknek
magasabb az intelligenciaszintjük.
A tudósok vizsgálataiból az is kiderült, hogy míg a lakosság kilencven százaléka jobbkezes, addig a sakkozóknak csak a 82 százaléka, ugyanakkor ez sem adott magyarázatot arra, miért lesz valaki jobb sakkozó, mint más. “Csalódott voltam, hogy a
sok gyakorlás ellenére sem lehetek jobb, de mégis nagyszerű érzés, hogy a kutatásaimmal majd másoknak segíthetek fejleszteni a képességeiket” – jelentette ki Campitelli.