Van, ahol az emberek az életüket kockáztatják, hogy telefonálhassanak szeretteiknek

2020.11.20. Ester

Yeonmi Park észak-koreai disszidens és emberjogi aktivista a vlogján beszélt arról a minap, hányan kerülnek koncentrációs táborba azért, mert külföldre telefonáltak.

Észak-Koreában az első okostelefonok 2002-ben jelentek meg. Pár évvel később a rezsim megijedt, hogy túl nehéz így kordában tartani az embereket, ezért betiltotta a készülékeket. 2010-re azonban nem volt megállás: kénytelenek voltak engedélyezni a modern technológia vívmányát.

Persze az észak-koreai okostelefonok mind butítottak: internet helyett csak a helyi intranet jön be, nemzetközi hívásokra pedig nincs lehetőség. Sokan a rezsim világ felé való nyitását remélték a technológiától, de csalódtak: az új készülékekkel csak még inkább elérhetővé váltak, hogy bármikor és bárhol lássák hollétüket és párteseményekre hívják őket, és az intraneten keresztül még több propagandát kaptak.

Ennek ellenére egy kis kreativitással van lehetőség arra, hogy az országban élők külföldre disszidált rokonaikkal tartsák a kapcsolatot (ha nincsenek még koncentrációs táborban épp emiatt). Akik a kínai határhoz közel élnek, azok a folyón keresztül kínai telefont csempésztetnek maguknak, és a kínai hálózatot használva kezdeményezik a nemzetközi hívást.

Észak-Korea belsejében azonban ez nem opció, ott plusz egy helyi telefonnal a határ közelében élő összekötőt hívják, aki a kínai készülékkel intézi a hívást. Mindez sok szervezést igényel, és csak 90-120 másodpercig beszélhetnek a módszert használók, egyébként bemérhetik őket. Egy ilyen hívás átlagosan 20 dollárba kerül, ami ott óriási pénz, ezért havi egy hívást ha megengedhet az, akinek távol élő szerette van.

Ha Észak-Koreában lebukik valaki, hogy külföldre telefonál, megölhetik vagy koncentrációs táborba küldhetik.

nyitókép: https://pixabay.com/hu/users/free-photos-242387/

Nem szeretnél lemaradni a legfrisebb bejegyzésekről?

kövess minket facebook-on is!