Él Indiában egy 8 éves kisfiú, akinek keze egyre csak nő... már egyenként 18 kilósak az óriásmancsok.
Amikor Kaleem megszületett, a kezei már nagyobbak voltak az átlagosnál: édesanyja úgy emlékszik erre, hogy a kézfeje ugyan babás volt, de az ujjak felnőtt férfi hosszúságúak voltak. Később aztán Kaleem keze egyre csak nőtt, nőtt, míg nem egyenként 16 kilósra duzzadtak a kezek. A kisfiú a lokális gigantizmus nevű igen ritka betegséggel született. Ez a felnőttkori gigantizmus egyik társbetegsége, amiről korábban már írtunk a nő kapcsán, aki a 20. század elején a cirkuszban szörnyszülöttként lépett fel, hogy gyerekeit eltartsa. Kaleemot a közösség nem igazán fogadja el: saját nagybátyja is, aki a falu egy befolyásos ember, azt állítja, hogy az ördög munkájából fakad a gyerek helyzete. A kisfiút az iskolába se fogadták be, mert az igazgató szerint a többi gyerek nem tudna a tanulással foglalkozni, ha folyton Kaleem furcsaságát nézné. Ráadásul Kaleem önállóan még vécére se tud menni! Az utóbbi természetesen nagyobb baj, mint az előbbi probléma. Kaleem kezei ugyanis nem csak esztétikai problémát jelentenek és őrületesen nehezek, de sajnos funkciójukban sem tökéletesek. Kaleem alig tud fogni, cipelni, finom műveletek elvégzésére pedig abszolút nem képes. Mivel a család havi bevétele nagyjából 6 ezer forint, szóba se került, hogy a kisfiút megműtsék, dacára annak, hogy állapota életveszélyes, kezei élete végéig nőni fognak. A Kaleem iránti médiaérdeklődés következtében egy orvoscsapat vállalta a jótékonysági alapú műtétet, aminek két célja volt: megállítsák a kezek növekedését, és segítsenek abban, hogy a kisfiú az óriáskezekkel érzékelni tudjon, hogy a hétköznapi élet dolgaira képes legyen. Ez végül megtörtént, a sikeres műtét után Kaleemot pedig végre a helyi iskola is befogadta...