Így keserítik meg saját életüket a fiatalok

2020.05.28. Italiano

Az önbántalmazás nem ritkán gondolati síkon történik. Felsorolunk néhány kerülendő példát.

Külsőre úgy tűnhet, a fiatalok számára az élet könnyű és lehetőségekkel teli, karrier, párválasztás, vagy családalapítás szempontjából. Az idealizált és sztereotip kép eltakarja, hogy a fiatal felnőttek milyen nehézségekkel küzdenek. Dr. Szántó Szilvia, mentálhigiénés szakember, tíz éve a Budapesti Gazdasági Egyetem életvezetési tanácsadója. Munkája révén közel ezer, többségében 20-23 éves klienssel dolgozott együtt. A mentálhigiénés tanácsadás során visszatérő probléma, ahogyan a fiatalok gondolati úton bántják magukat.

Az öt leggyakoribb téma, amelyekkel a fiatalok saját magukat hátráltatják:
 

Sokszor nem a jelenben vannak: az okostelefonok és gazdag vizuális tartalmak világában a jelen pillanatra fókuszálni nehéz, de más tevékenységek közben is elkalandozhatnak gondolataink. Pedig ha a jelenben maradunk, akkor tudunk igazán önmagunk lenni és sokkal hatékonyabban tudunk működni, mert arra koncentrálunk, amit csinálunk vagy ami történik körülöttünk.
Hogyan tudjuk mégis elcsípni saját magunkat, hogy éppen nem az adott pillanatra fókuszáljuk a figyelmünket? Például, ha sokat agyalunk azon, hogy mi lesz a jövőben, sokszor éppen lefekvés előtt, amikor is ez a gondolatáradat megnehezíti a békés álomba merülést. Rágódunk a múlton, vajon jó döntést hoztunk-e akkor, és eszünkbe jut az örök kedvenc: Mi lett volna, ha? Árulkodó jel lehet az is, amikor egy kellemes séta közben, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egy ismerős ránk köszön, és csak abban a pillanatban riadunk fel, hogy hol is vagyunk valójában.

Alacsony önértékelés

Ha önmagunkat folyton negatívan minősítjük, kritizáljuk, ha a gyengeségeinkre és nem az erősségeinkre koncentrálunk, akkor az önbizalmunkat is romboljuk.
Alacsony önbizalomról árulkodik, hogy ha nem érezzük jól magunkat saját életünkben, nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk magunkkal. Úgy érezzük, hogy semmire sem vagyunk jók. Nem merünk társaságban megszólalni, nehogy hülyeséget mondjunk és a többiek kinevessenek. Vagy nem merünk másoknak nemet mondani, nehogy megbántsuk őket, illetve szorongunk azon, hogy mások mit gondolnak rólunk. A megoldás az önbizalom és önértékelés fejlesztésében, az önszeretet kialakításában rejlik.
 

Összehasonlítják magukat másokkal

A közösségi média kifejezetten erősíti azt a tendenciát, hogy abba a fájdalmas csapdába essünk, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal. Ha azon kapjuk magunkat, hogy másokkal való beszélgetés után azt érezzük, hogy sehol sem tartunk, le vagyunk maradva tőlük, vagy a közösségi médiát görgetve az a kép alakul ki bennünk, hogy mindenki boldog és jól néz ki, csak mi nem, akkor bizony téves alapokon összehasonlítjuk magunkat másokkal. Az egyik legárulkodóbb kérdés az „Én miért nem tartok még itt, én mikor érem őket utol?”.
Amikor ezt tesszük, akkor igazából, ahelyett, hogy saját magunkat fejlesztenénk, tennénk a dolgunk, elpocsékoljuk az energiánkat. Az összehasonlítás csak akkor tud jól működni, hogy ha – anélkül, hogy közben leértékelnénk magunkat - példaképet keresünk magunknak, akitől tanulni tudunk vagy, ha önmagunkhoz viszonyítjuk saját magunkat és a saját fejlődésünket követjük nyomon.
 

Úgy érzik, hogy már elkéstek

Dr. Szántó Szilvia az elmúlt 15 évben egyfajta generációs szorongást vél felfedezni azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok, fiatal felnőttek gyakran úgy vélik, hogy ennyi idősen már sok dologgal elkéstek az életben.
Erre utal, ha azt érezzük, hogy ennyi idősen már nem kezdhetünk új egyetemet, vagy, hogy érdekel bennünket bizonyos szakma, de úgy látjuk, hogy már nagyon sok profi van benne, így már későnek ítéljük, hogy belefogjunk. Ugyanez igaz például új munka, új párkapcsolat, vagy valamilyen újdonság kipróbálása kapcsán. A legfontosabb kérdés, amit igazából fel kellene tennünk magunknak, hogy pontosan hol is van leírva az, hogy kinek mikor és hol kellene tartania?

Halogatnak

A halogatás mögött olykor valami tudattalan motiváció húzódik meg, de olyan racionális okok is szerepet játszhatnak, mint például az, hogy túl nagy falatnak vagy teljesíthetetlennek látjuk az előttünk álló feladatot. Ha azzal szembesülünk, hogy megígértük magunknak, hogy időben elkezdünk készülni, de megint a határidő előtti utolsó percre hagytuk, vagy igazából új munkát keresünk, de inkább kivárunk még, hátha megváltozik valami, akkor erős a gyanú, hogy halogatjuk a dolgainkat. A halogatás legnagyobb csapdája az, hogy sokszor több energiát emészt fel, mint amennyit a feladat elvégzése megkövetelne.
 
„Fontos, hogy részletesebben is foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, mivel mindegyiken képesek vagyunk változtatni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek olyan gondolkodásmódban gyökerező csapdák, amelyekbe előszeretettel sétálunk bele, akár hosszú éveken keresztül is. Ha azonban egyszer felismerjük őket, kinyílik az ajtó, hogy megváltoztassuk a saját magunkról alkotott képet, ezáltal a szokásainkat, akár életünk irányát is.” – magyarázza Dr. Szántó Szilvia, a Túlélésből kitűnő című könyv szerzője.
 
 
A felsorolt önbántalmazó gondolatok még részletesebb kifejtése és megoldási javaslatok, tippek Dr. Szántó Szilvia videójában hallhatók.
 

Nem szeretnél lemaradni a legfrisebb bejegyzésekről?

kövess minket facebook-on is!