Nem csak az állatok között vannak kihalófélben lévő, veszélyeztetett fajok, de a növényvilág is hasonló folyamatokon megy keresztül.
Kezdetben mindannyian azt ettük, ami megtermett a vidéken, ahol éltünk. Őseink egy-egy élelmiszertípus többféle változatával is kísérleteztek, így ha az egyik termést felfalta valamilyen állat vagy elpusztította egy betegség, mindig volt valamihez nyúlnia. 200 éve még csak az Egyesült Államokban a kukorica 307 változata létezett (a kukorica amúgy ott őshonos, hozzánk csak Kolombusz közvetítésével érkezett). A technika fejlődésével azonban nem volt szükség ennyiféle növény termesztésére, hiszen a szállítás és a csomagolás olyan egyszerűvé vált, hogy elég volt mindenkinek csak azt megtermelnie, ami az ő éghajlatán a legkényelmesebben előállítható volt. Minden mást lehetett importálni, igény szerint. Azzal azonban, hogy a legfontosabb napi élelmiszerek - például a búza, a rizs és a kukorica - genetikai sokszínűsége eltűnt, az ember voltaképpen kiszolgáltatta magát. A klímaváltozásnak betudhatóan ugyanis egészen új körülmények között kell termelnie az emberiségnek, és a megmaradt változatok nem minden régióban lesznek a továbbiakban is életképesek. Most jönne jól a nagyobb diverzitás, hogy lássuk, az új körülményekhez mely fajták alkalmazkodnak a legjobban. Az igazi baj persze az, hogy hamarosan 2 milliárddal több éhes szájat kell etetnie a Földnek, méghozzá jóval kevesebb és kevesebbféle élelmiszerből. Nyitókép: https://pixabay.com/users/fruehlingswiese-9556032/